A rugóstagok működési elve szorosan összefügg a jármű menetállapotával. Amikor a jármű egyenletesen halad egyenes vonalban, a karosszéria csak függőlegesen mozog, a felfüggesztések deformációja mindkét oldalon egyenletes, a rugóstagok "készenléti" állapotban vannak, szinte semmilyen erőt nem generálnak. Amikor azonban a jármű kanyarodó állapotba kerül, a karosszéria a centrifugális erő hatására megdől, és a két felfüggesztés pattogásának amplitúdója eltérő. A külső felfüggesztés összenyomja a rugóstagokat, amitől azok elcsavarodnak. Ekkor maguk a rugóstagok rugalmassága ellensúlyozzák a túlzott kerékemelést, ezáltal jelentősen csökkentik az oldalirányú gurulás mértékét, és viszonylag kiegyensúlyozottan tartják a testet. Ez a dinamikus beállító mechanizmus hatékonyan javítja a gumiabroncs tapadását és növeli a gumiabroncs tapadást, biztosítva a vezetési biztonságot a gyökértől kezdve.
Tervezési szempontból a rugóstagok rugalmassága és merevsége nem önkényesen van beállítva, hanem a mérnökök által végzett kiterjedt tesztelés és hangolás eredménye. A különböző járműmodellek eltérő felfüggesztési szerkezettel és súlyeloszlással rendelkeznek, és a megfelelő felfüggesztési rugóstag paramétereket is módosítani kell,-ha a hátsó kerék gördülésgátló-ellenállása túl erős, az túlkormányzottsághoz vezethet; ha az első kerék ellenállása túl erős, az könnyen alulkormányzottságot okozhat. Ezért a módosítások kiválasztásakor a módosításokat kifejezetten a járműmodell jellemzői alapján kell elvégezni. Például a sportautók merevsége növelhető a kezelhetőség javítása érdekében, míg a családi autók megtarthatnak bizonyos fokú rugalmasságot, miközben megőrzik a kényelmet. Egyes autótulajdonosok a lengéscsillapító rendszer személyre szabott módosításait is választják, optimalizálva a csillapítási hatásokat a megfelelő első és hátsó bukókereteken keresztül, hogy tovább javítsák a vezetési élményt.
